Mielőtt képkeretbe tesszük alkotásainkat, passzpartúzással letisztultabbá, vonzóbbá, harmonikusabbá tehetjük azt. Eltakarhatjuk a széleknél az esetleges hibákat, változtathatunk a kompozíciónkon. Használhatunk hozzá vastagabb kartont, színes, mintás jó minőségű lapot - az a fontos, hogy harmonizáljon az alkotásunkkal, a keretünkkel és a fal színével, amire a képet szánjuk.

 

  1. kép paszpartú nélkül, keretben
  2. kellékek: vonalzó, ceruza, a kiválasztott lap, amiből lesz a passzpartú, akkora méretben mint a képkeretünk belseje, a rajzunk, rajztábla, snitzer
  3. a kivágott passzpartú, aminek a belső szélessége akkora, hogy eltakarja azokat a részeket, amiket nem akarunk látni. Optimális esetben csak pár milliméterrel (2-3 mm) kisebb, mint a rajzunk, persze lehet a méret jóval szűkebb is. A passzpartúnk minden szemben álló oldala legyen egyforma, úgy szép.
  4. ráhelyezzük a képre a passzpartút, úgy hogy a nem kívánatos részek ne látszódjanak. A belső sarkokban NAGYON HALVÁNYAN egy ceruzával be is lehet rajzolni, hogy hol legyen.
  5. Most jön a kemény dió. A rajzunk 2 átlós sarkára alulról felfelé rövid celluxot ragasztunk, ráhelyezzük a passzpartúnkat és a bejelölt sarkokhoz igazítjuk. Ez a rész higgadtságod és nyugalmat igényel, elsőre :)
  6. sikerült :). A passzpartúból kilógó részeket -ha van ilyen- levágjuk.
  7. arccal lefelé fordítjuk, majd végigragasztjuk celluxszal mind a négy oldalát, hogy ne mozduljon el a passzpartútól. Betesszük a képkeretbe.
  8. KÉSZ! :) Öröm, boldogság! Mehet a falra!